Nyíregyházán 2003. augusztus 25-én a Kálvin téren ünnepélyes keretek közt avatták fel azt az emléktáblát, melyet a város önkormányzata és a Vársovédő Egyesület közösen állított Barzó Mihályra és fia Barzó Endre emlékére. Az emléktáblát a Barzó család házának falán helyezték el. Tukacs István alpolgármester hangsúlyozta, hogy a város polgárainak fontos feladata a település múltja, és a város ismert személyiségeinek emlékének ápolása.
Barzó Mihály és Barzó Endre tevékenységét Margócsy József nyugalmazott főiskolai főigazgató méltatta. Barzó Mihály az 1890-es évtől haláláig a város legismertebb építőmestere volt. Nyíregyháza akkor sok-sok középülettel gazdagodott és ezek többségét Barzó Mihály építőmester építette. Az evangélikus iskolák, a Korona Szálló, a színház, a mai Kölcsey Gimnázium régi épülete és sok nyíregyházi ház építője volt. Barzó téglagyárat is üzemeltetett a Bujtoson. Fia, Barzó Endre festőművészként vált ismertté. A nyíregyháziak a Városházán láthatják a városépítő polgármester Bencs Kálmánról készült festményét. A mai megemlékezést Barzó Endre halálának 50. évfordulóján tartották.
A megemlékezés után a család, az önkormányzat és a városvédő egyesület helyeztek el koszorúkat az emléktáblánál.
Nyiregyháza városa fekszik Szabolcsmegyében, Tokajtól 4, Nagy-Kállótól 1 1/2, Debreczentől 6 mérföldnyi távolságra, egy nagy rónaságon; földje többnyire homokos. – E város, mint a reformatus régi góthmodoru szentegyház homlokzatán még 1770-ik évben tisztán olvasható volt, s jelenleg ismét tökéletesen olvasható, (mert 1830-ik évben a betük kijavittattak), a felirás tanusitása szerint 1400-ik év óta áll fenn, és csakugyan egyháztól (a mint azt a város czimerrajza mutatja) veheti elnevezését, minthogy akkoriban egy üldözött vallásfelekezet titkon egy nyirfa-erdőben végezte volna isteni tiszteletét. Mások szerint e város helyén hajdan egy kunyhóban pásztorok és juhászok laktak, de ezek elszaporodván, a gróf Károlyi család (mellytől egy utolsó rátafizetés által nem régen váltatott meg a város) részökre nyirfák között kunyhó helyett egy házat épittetett, és innét venné eredetét s elnevezését.
A fennemlitett templom hátulsó, tojásdad alaku boltozatán következő felirás szóról szóra tisztán olvasható: „Templum hocce reformatorum Deo Sacrum renovatum est anno 1654. per Mathiam Vay, loci pastorem; anno 1764. per Stephanum Nagy Szénásy Báthoriensem V. D. M. – Anno 1794. per Michaelem Bagdi V. D. M.”
A mostani írások a bujtosi tavakat, mint kiváló horgászparadicsomot emlegetik s való igaz, hogy jelenleg ezt a funkciót tölti be, a horgászok nagy örömére. Most mégis inkább a már talán a feledésbe merülő, múltbeli szerepéről szeretnék írni, hiszen a 1920-as, 40-es években, kiváló strandként is funkcionált-e tórendszer legnagyobb tava. Ekkor még Sóstón csak a szabad strand működött, de még a kiépítésére várni kellett...
Így a városlakók, különösen a fiatalok itt strandoltak, fürödtek egész nyáron. Sok fiatal (köztük én magam is) itt tanult meg úszni. Nagy vízilabda csaták zajlottak e strandon. Télen a korcsolyázásra, a jéghokira, "fakutyázásra.." nyílt lehetőség.
Kiváló fiatalok népesítették be ezekben az években a Bujtosi strandot, akik nagyon sokra vitték később az itt szerzett úszás tudományukat, itt kiemelem Balczó Andrást a Nemzet Sportolóját, a magyar, európai, tízszeres világ-, s háromszoros olimpiai öttusa bajnokunkat. (Tíz!!! gyermek édesapját.) Kósa Ferenc filmrendező, mint bujtosi fiatal, sokat fürdött, úszott együtt a tóban Balczóval, nagyon jó barátság alakult ki közöttük. Barátságuk emlékére Kósa (több nagy sikerű film után) elkészítette a Küldetés című filmet, mely Balcó András küzdelmes életéről szól.
© 2016 • Szabolcs-Szatmár-Bereg megye • Nyíregyháza
Weboldalunk sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k (sütik) alkalmazásába. Amennyiben nem egyezik bele, kérem zárja be az oldalt. Adatkezelési tájékoztató